A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságának székházában megrendezett tudományos ülésen száznál is többen jelentek meg az ország minden tájáról. A Bevezetőt Damjanovich László professzor, a Debreceni Egyetem Sebészeti Klinikájának igazgatója mondta el. Hangsúlyozta, hogy a modern technikai alapfeltétek megteremtése sikeres volt, és a veseátültetés regionális programmá nőtte ki magát. Felsorolta az alapítók neveit is köszönetet mondva nekik. Asztalos főorvos urat személyesen köszöntötte.
Asztalos főorvos 25 évvel ezelőtt elkezdte a veseátültetést Debrecenben, és 2013-ban történt visszavonulása óta a veseambulancián vesz részt a betegek gondozásában. Előadásában Asztalos főorvos, számadatokkal foglalta össze a több, mint két évtized tapasztalatait. A több mint 800 veseátültetés elvégzése mellett, számos szakmai publikáció jelent meg, a tudományos aktivitás is eredményeket hozott. Klenk Nóra a miskolci FMC műveseállomás munkatársa elemezte, hogyan lehetne bővíteni a várólistára kerülők számát. Ennek egyik lehetősége, az úgynevezett preemptív veseátültetés. Ebben az esetben a vesebeteg még nem szorul művesekezelésre, bár az belátható időn belül bekövetkezik. A veseátültetés hosszabb távú eredményei pont az ilyen betegeknél a legjobbak, ugyanakkor körükben a legnagyobb az elutasítás is.
Klenk Nóra elmondta, hogy sajnos az alapellátásból sem idejében érkeznek meg a vesebetegek, ezért sokan kiesnek abból az “ablakból”, amikor a veseátültetés a legjobb megoldás lehetne. Jó lenne- hangsúlyozta – ha a családorvosok, már akkor vesegondozó felé irányítanák a betegeket, amikor még csak kezdeti laborjelek vannak. A vesebetegeknek tudniuk kell -mondta-, hogy a művesekezelés pótlást jelent ugyan, de a dializált betegek között, a szív eredetű betegségek miatti halálozás többszöröse az egészségesekének, és legalább kétszerese a veseátültetettek között észlelt aránynak is. Sikeres vesetranszplantáció esetén a betegek életminősége, rehabilitációs lehetősége kedvezőbb dializált társaikhoz képest. Nagyobb esélyük van a munkába való visszatérésre és korábbi életvitelük megőrzésére. A veseátültetés közvetve életet hosszabbító ellátás.
Mihály Sándor az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának igazgatója elemezte, hogy hazánk 2013-ban történt csatlakozása az Eurotransplanthoz milyen előnyökkel járt. Kitért arra, hogy a 8 országból álló közösség 135 millió összlakosságával, 77 transzplantációs centrumot jelent, közöttük a debrecenit is. Az Eurotransplant várólistájára 11000 új beteg kerül fel egy év során, miközben az elvégzett szervátültetések száma nagyjából 7000. A várakozók száma tehát emelkedik. Ezért van jelentősége az élődonoros programoknak. Mihály Sándor jelezte, hogy hazánk számára kedvező az ET csatlakozás. Az országban eltávolított, és máshol beültetett, illetve az Eurotransplant más országaiban eltávolított, de hazánkban beültetett szervek aránya egyensúlyban van. Egyedül a donormájak területén tapasztalható némi többlet, más ET-tagország felé irányulóan. Elmondta, hogy a hazai szervkivételi aktivitás növekedése mögött részben az a tudatos fejlesztés van, melynek során az egyes megyei kórházakban helyi koordinátorokat bíztak meg a donációs folyamatok elősegítésére. A laikus hallgatóság számára az Eurotransplant kontrolling rendszerét elemezve kijelentette, hogy hazánk egészségügyi szolgáltatásai közül, ma az egyik legátláthatóbb, ellenőrzöttebb, és betegcentrikusabb folyamat a donorszervek elosztása, és beültetése.
A hallgatóság Görög Dénes előadását hallgathatta meg, aki a budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinika egyik alapító munkatársa, és a májátültetési program egyik legrégebbi, ma már nem aktív tagja. Mint az országos májtranszplantációs várólista bizottság vezetője, nagy tapasztalata alapján elmondta, hogy a szervátültetési várólistákat a média gyakran összekeveri, a más sebészeti beavatkozások miatt felállított várólistákkal. Amennyiben a szervtranszplantációs várólistákon emelkedik a betegek száma, ez pozitív jelenség, ha ez egyúttal a szervátültetések számának emelkedésével is jár a régióban, hiszen nagyobb a magyar betegek esélye az Eurotransplanton belül észlelt donorszervekre. Ez a helyzet például Debrecenben is.
A meghívott külföldi előadók közül Diederik Kimenai a Rotterdami Erasmus Egyetem Vesetranszplantációs programjának igazgatója bemutatta, hogy a 15 millió lakosú Hollandiában évente 1000 veseátültetés történik (a 10 millió lakosú Magyarországon 350- szerző), és ennek fele élődonorból. A holland rendszerben a szervátültetés társadalmi elfogadottsága, és támogatottsága igen magas, annak köszönhetően, hogy az ismeretek terjesztése már a középiskolában elkezdődik. A holland rendszerben már régóta elfogadott szakmai gyakorlat az eltávolított donorszervek úgynevezett utólagos gépi perfúziója, mely javítja a beültetendő szerv minőségét. (Hazánkban ez jelenleg nem gyakorlat- szerz.)
A prágai szervátültetési központ (IKEM) vezetője Jirzi Fronek bemutatta saját aktivitásukat. Csehország nem tagja az Eurotransplantnak. A hazánkhoz hasonló méretű országban öt transzplantáló központ van, ezek közül kettő végez májátültetést is. A prágai központban a donormájak úgynevezett split (felezési) technika után történő beültetése lehetővé teszi az egy donorból akár két recipiensnek történő az átültetést is. Tavaly Prágában 140, a két központban összesen csaknem 200 májtranszplantációt végeztek (hazánkban 2015-ben 89 májátültetés történt- szerz). Fronek doktor fő témája a keresztdonáció kérdése volt, melyre már Magyarországon is lehetőséget ad a törvény. A keresztdonáció azoknál az élődonoros pároknál jön szóba, ahol a donor önkéntesen, és szívesen odaadná ugyan a veséjét a recipiens párjának, de vércsoportjuk különbözik. Ha azonban egy másik párnál ugyanez fordítva van, lehetőség adódik, hogy az egyik pár donora, a másik recipiensnek adjon vesét és fordítva. Csehországban ez már 2011 óta gyakorlat, és több, mint száz ilyen műtétet végeztek. Tapasztalatai szerint a nemzeti összefogás alapvető ebben az esetben.
Illés Amanda pszichológus a debreceni régióhoz tartozó három megyében végzett felmérésről beszélt, melyben 300 vesebeteget kérdeztek meg a veseátültetéshez kapcsolódó hozzáállásukról. Részletes ismertetése végén, összefoglalva elmondta, hogy a vesebetegek körében még mindig nagy a bizalmatlanság a veseátültetés irányában, amely jelentősen csökken, ha sikeresen veseátültetett beteggel találkoznak, és szinte megszűnik, amint a kivizsgálás lezajlik, és várólistára kerülnek. Utalt Klenk Nóra előadására – egyetértve -, hogy a preemptív betegek meggyőzése lenne az egyik legfontosabb feladat, illetve az alapellátáshoz eljuttatni a megfelelő információt.
Remport Ádám a budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinika munkatársa, a vesebetegek gondozását végző ambulancia vezetője részletes előadást tartott a szakembereknek, az egyik legfontosabb probléma, az akut humorális rejekció kezelésének jelenlegi lehetőségeiről. A kilökődésnek ez a formája a beültetett vese életkilátásait hosszabb távon rontja. A kezelés komplex, és több támadáspontú, melyben a megelőzésnek, a gyógyszeres kezelésnek, és a plazmacserének is szerepe van. A kezelés befogadását a társadalombiztosító felé, a debreceni munkacsoporttal együttműködve éppen most kezdeményezi a szakmai közösség. (A kilökődés ilyen formájának kezelésében Debrecen úttörő módon jár el, hiszen az úgynevezett plazmacsere /plazmaferezis/ lehetősége adott az egyetemen, és ezt, a megfelelő gyógyszeres kezeléssel együtt eddig már négy betegnél alkalmaztuk sikeresen- szerz.).
Szederkényi Edit a szegedi transzplantációs centrum vezetője összefoglalta a modern immunszuppressziós kezeléseket. Kitért a már rutinszerűen alkalmazott, és a még be nem vezetett lehetőségekre. Utalt rá, hogy a gyógyszerfejlesztések terén némi megtorpanás észlelhető, bár ígéretes, új gyógyszerek tesztelése is folyamatban van.
Nemes Balázs a Debreceni Egyetem Sebészeti Intézet Transzplantációs Tanszékének vezetője összefoglalta az elmúlt három év eseményeit. Bemutatta, hogy Debrecenben megduplázódott a veseátültetések száma, ezen belül a 2010-ben elkezdett, de akkor még csak évi 1—2 esetet jelentő élődonoros program keretében, 2013 óta már több mint 12 beteg kapott új vesét, és emelkedik a jelentkezők száma. Elmondta, hogy az országban először, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán hirdették meg a Szerv-, és szövetátültetés alapjai című tantárgyat, melyre 70 orvostanhallgató jelentkezett. Az országos összefogástól, és az Egyetem támogatásától függ a további fejlesztések, profilbővítés lehetősége.
Fülesdi Béla professzor az Egészségügyi Szakmai Kollégium elnöke, a Debreceni Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszékének vezetője, zárszavában Szent Damján és Kozma történetén keresztül bemutatta a transzplantáció ókorba visszanyúló képzőművészeti, történeti gyökereit és legendáit. A szenteket egy freskó, éppen egy láb átültetése során ábrázolja. Megemlítette, hogy a nevezett szentek a magyar koronán is jelen vannak, és többek között a csarodai református templom falán, egy nemrég restaurált freskón is. Fülesdi professzor kiemelte, hogy a régió élen jár a szervdonációban is. A szervátültetés a teljes élet lehetőségét adja a betegnek -mondta professzor úr. Véleménye szerint a szakma dinamikus hazai fejlődése, az európai aktivitással és gyakorlattal is összehasonlítva, komoly megfontolás tárgyává teszi az önálló donorteamek kialakítását, illetve szervátültető centrumok profilbővítését, például egy második májátültető centrum megnyitását.
A tudományos ülésen készült fotókat itt tekintheti meg.
Dr. Nemes Balázs